Mivel azok közül, akik olvassák a blogomat, sokan amatőr írók, ezért szeretném megosztani veletek, mert nekem is sokat segítettek.
1. Többet olvass mint amennyit írsz. Sokkal többet, olvass el mindent amit csak bírsz, de azért ne válogatás nélkül.
2. Akkor is olvas verseket ha prózaíró akarsz lenni, és fordítva. Ne csak klasszikusokat olvass, hanem kortárs irodalmat is. Fedezd fel és kövesd az irodalmi lapokat. Ha lehet ponyvát vagy szórakoztató zsáner-irodalmat (krimi, scifi, horror) idegen nyelven olvass.
3. Tanulj meg rendesen legalább egy nyelvet a magyaron kívül.
4. Próbálj meg fordítani. Egy novellát legalább.
5. Ne kezdj rögtön regényt vagy regénytrilógiát írni. A novella az elején több szabadságot ad. Szabadabban próbálkozhatsz hangokkal, figurákkal, helyszínekkel, kis térben nehezebb beleesni a világépítés csapdájába. Befejezni is könnyebb.
6. Ha költő akarsz lenni, tanuld meg a formát. Akkor is, ha csak szabad-verset akarsz majd írni. Akkor is, ha szlemmelni akarsz.
7. Ne próbálj csak azért idegen nyelven írni mert gy érzed, hogy jobban hangzik. Ha nem vagy születésedtől kétnyelvű, akkor ezzel csak átvered magad.
8. Szánj rá egy nyarat az orosz nagyregényekre. Olvasd el legalább a Bűn és Bűnhődést és az Anna Kareninát, de ha lehet a Háború és Békét is.
9. Ne próbálj mindenáron megjelenni.
10. Ha próbálkozol és elutasítanak, tűrjed.
11. Ha minden jól megy sok könyved lesz életedben, első könyved viszont csak egy lehet.
12. Ha teheted keress valaki mást aki szintén írni akar, az se baj ha tehetségesebbnek érzed magadnál. Olvassatok együtt regényeket/verseket, beszéljétek meg ezeket, és tegyétek meg ugyanazt egymás írásaival, de vigyázatok arra, hogy a másikkal ne legyetek a szükségesnél kegyetlenebbek.
13. Legyél magaddal kíméletlen, de ne kegyetlen.
Az első tanáccsal tökéletesen egyetértek, olvasás nélkül nincsen írás, erről már én is írtam korábban. A legfontosabb, hogy mielőtt írnál egy sort is, olvass sokat. És persze sokfélét, olyan zsánerben is, ami esetleg kevésbé érdekel. Klasszikust, romantikust, sci-fit, rövidet, hosszút, jót, kevésbé jót, népszerűt, ismeretlent és persze kedvenceidet is olvasd újra, mert lehet, hogy olyan dolgokra figyelsz fel, amikre korábban nem. Én például, ha éppen nem írok, akkor biztosan olvasok. Általában ajánlásra választok olvasmányt, de olyan is volt már, hogy egy borító keltette fel az érdeklődésemet. Amire megpróbálok ügyelni, hogy nem olvasok más írótól, amikor éppen kéziratban vagyok, mert az lehet, hogy hatással lenne rám.
Az ötös és a kilences tanácsot is kiemelném: a novellázás nagyon fontos. Én például nagyon szerettem a Tót atyafiak vagy A jó palócok novelláit, amikor az iskolában olvastuk őket. A jó novella olyan, mint a regény kicsiben, ezért tökéletes gyakorlóterep kezdő íróknak. Különösen, ha ti is olyan türelmetlenek vagytok, mint én, hogy minél előbb le akarjátok írni a vége szót. :-) A megjelenésről pedig annyit, hogy tudom, hogy nehéz, de ne feltétlenül azért írj, hogy más is olvashassa. Magadnak írj elsősorban, esetleg a barátaidnak, a cél ne a megjelenés legyen, hanem maga a történet. Mert a történet mellett minden más (borító, célcsoport, kiadó) eltörpül. Legyen egy történeted, amit mindennél jobban el akarj mesélni. Ez a legfontosabb. Amikor megírtam a Szívritmuszavart, egy barátnőmnek szántam, hogy megértse, mi történt velem azon a nyáron. Később biztatásra készült el csak a kerettörténete, amivel aztán elküldtem a Könyvmolyképző Kiadónak.
A tizes pont az egyik legnehezebb. Mert szerinted jó, amit írtál, mert sokat dolgoztál vele és nagyon nehéz elfogadni, hogy más nem így látja. Ilyenkor a legkönnyebb azt mondani, hogy biztosan nem ért a munkájához vagy hogy pikkel rám, de az esetek kilencvenkilenc százalékában valóban baj van azzal, amit írtunk. Ezzel egy írni akaró embernek nap mint nap meg kell küzdenie és ne higgyétek, hogy csak a kezdőknek, befutott írok is ugyanúgy szenvednek az üres lap szindrómától vagy éppen az elutasítástól, mint bárki más.
A tizenkettes pontot is szívből ajánlom. Bár maga az írás egy magányos tevékenység, az azt megelőző (ötletelés, vázlat írás, álmodozás) és az utáni folyamat (újraírás, tisztázás, javítás) már nem feltétlenül. Sokszor van úgy, hogy az ember már nem tud tisztán látni vagy egyszerűen csak elbizonytalanodik a sok átírástól és változtatástól, és kikéri a véleményét valakinek. Nekem is vannak olyan barátaim, családtagjaim, akiket rendszeresen megkérdezek, sőt, van, akivel majdnem héten meetinget tartunk a történettel kapcsolatban. :-)
Erről eszembe jutott, hogy régen olvastam néhány nagyon hasznos tanácsot Stephen Kingtől is, amit meg is találtam kép formában. Egy kis angol tudás szükséges hozzá, de gyakorlatilag google fordító is elég. King az egyik legnagyobb mester, ha írásról van szó, mert a borzongatás terén (és történetvezetés, információadagolás terén) egyszerűen nincs kihívója. (Amúgy őt szórakoztatásra is ajánlom: a Carrie, a Tűzgyújtó, a Kedvencek temetője... felsorolni is nehéz, mennyit olvastam tőle.)
Ha pedig egyik tanács sem segítene, még mindig ott van a legdrasztikusabb lehetőség:
Csak vicceltem! :-) Az írás nem egy gyorsan megtanulható dolog, hanem egy egész életen át (sőt, talán még azon is túl) tartó folyamat, amely ugyanúgy igaz a legolvasottabb írókra is, mint a kezdőkre, úgyhogy ne sajnáljuk a belefektetett időt és tanuljunk más íróktól, még mielőtt erre szánnánk magunkat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése