De vissza a Valentin-naphoz. Ha egyetlen képbe szeretném sűríteni azt, hogy miért nem szeretem ezt a napot, akkor íme:
Mert giccses. Felesleges. Erőltetett. Unalmas. Pénzkidobás. Kereskedelmi fogás. És még sorolhatnám. De a képlet, mint általában, nem ilyen egyszerű. A Valentin-nap két ember szempontjából vizsgálandó: aki éppen párkapcsolatban van és aki nem.
Ha az ember szerelmes, akkor minden nap Valentin-nap és körülbelül így érzi magát:
Ehhez viszont nem szükséges február 14.-ének lennie, ez az év bármelyik napján bekövetkezhet és remélhetőleg jó sokáig fenn is áll. Valljuk be, azért ez ellen nem tiltakozunk. :-)
Ha pedig egyedül vagyunk Valentin-napon, akkor leginkább így érezzük magunkat:
Jogos a kérdés: ha boldog kapcsolatban élünk (ráadásul történetesen még romantikus történetek írója is vagyunk véletlenül), akkor törvényszerűen szeretni kell ezt a napot?
A helyes válasz: nem.
Hiszen szeretni valakit és ünnepelni a szerelmet nemcsak egy napon lehet/kell egy évben. Szeressük a párunkat, ha van, az év többi 364 napján is, ehhez nem kell külön alkalom. Ha nincs, akkor pedig higgyünk benne, hogy létezik valahol ő, csak még nem próbálta bele a kulcsát a lakatunkba. :-)
Bár nem igazán szívelem ezt a napot, de azokat sem ítélem el, akik megtartják, mert azért annál rosszabb dolgok is történnek a világban, mintsem egy szál rózsával és reggelivel ébresszenek minket...
És hogy én mit fogok csinálni Valentin-napon? Nem tartok Valentin-nap ellenes bulit, de nem is fogom szívecskékbe öltöztetni a lakást. Inkább egy jó kis film nézése közben összebújunk a kanapén, ahogy minden szombat este és a szokásos kettő helyett ezúttal három sütit fogunk megenni. Elvégre Valentin-nap van, vagy nem? :-)