Karácsonyi filmek top 10

Gondoltam, a romantikus filmek toplistájához hasonlóan összeállítom nektek a (szerintem) legjobb karácsonyi filmek listáját. A válogatás tehát teljesen szubjektív, sok éves tapasztalatra és élményre építve. :-)

10. Holiday
Ezt a filmet nem olyan régen láttam, talán egy éve. Valahogy korábban nem került a látóteremben, holott hallottam már róla, de mégsem jött ki úgy, hogy meg is nézzem, ami nagy baj, mert nagyon szórakoztató, a színészeket imádom benne, a táj (mindkét földrészen) pedig csodás. Ééés ki ne akarná, hogy egy hófedte kis házban egy ilyen pasi ébrendjen nála karácsonykor...

9. Karácsony Artúr
Szeretem az animációs filmeket és ebben a mesében minden megvan, ami kell: kicsit szerencsétlen hős, szeretet, jószándék, megbánás és megbocsátás, no, meg rengeteg vicces jelenet (ahogy a képen is látszik). A legjobban azt szeretem benne, hogy a télapó (mikulás) munkáját egy jól szervezett projektként mutatja be és minden apró részlet a helyén van. Csak győzzük kapkodni a fejünket a rengeteg apróságon és poénon!

8. Menyasszonyt karácsonyra
Kevésbé ismert film, de nagyon kedves és aranyos. Egy sokszor csalódott lányról, akinek a fejét elcsavarja egy fiú, aki fogadásból akar csak nősülni. Romantika és karácsony a köbön.

7. Karácsony Connecticutban
Ez egy viszonylag régebbi film, de a hangulata miatt minden évben megnézem. A főszereplő hölgy egy műsor kedvéért eljátssza, hogy a tévés családja a valóságban is létezik azért, hogy meghívhassa magához a hős erdészt. Persze az erdész nagyon jóképű, a család pedig a napok előrehaladtával atomjaira esik szét... :-)

6. Kelekótya karácsony
Szintén egy viszonylag új kedvenc. Talán azért, mert a főszereplő házaspár mindent az egy szem lányukért tesznek meg, így a karácsonyi készülődést is. Mikor a lány először távolmarad, majd később mégis csatlakozik az ünnepekhez, felbolygatja ezzel a szülei életét alaposan. Szerintem nagyon aranyos, hogy a szülők a gyermekükért élnek és tesznek meg mindent. És a közösség összetartó ereje is példamutató a film végén.

5. Igazából szerelem
Természetesen nem maradhatott le a listáról a britek nagysikerű alkotása. Egyetlen filmben ezernyi sors és élet. A boldog szerelmes fiú, a csalódott feleség, a szerető testvérek, mind-mind megérinti az ember szívét. Ráadásul remek sztárparádé ez a film, felsorolni is nehéz mennyi remek színész gyűlt össze ebben az alkotásban.

4. Frozen - Jégvarázs
A Disney filmek amúgy is nagyon kedvesek és gondűzőek, de ez a kedves mese, ami a testvéri szeretetről, a reményről, az önmegvalósításról szól, tényleg megmelengeti az ember lelkét még a legnagyobb hidegben is. Olafot pedig imádni kell és kész! :-)

3. Karácsonyi vakáció
Nem túlzás, ha azt mondom, gyerekkoromban minden karácsony olyan volt nálunk, mint ebben a filmben. Ezért is tökéletesen átérzem a film minden egyes jelenetét és a hangulatát. A kilencvenes évek gyerekeinek a Chevy Chase filmek amúgy is olyanok voltak, mint a maiaknak a Transformers vagy Marveles hősfilmek, mindenki látta, mindenki erről beszélt, mindenki ebből idézett és minden évben újra néztük.

2. Reszkessetek betörők 1-2.
Nem telhet el karácsony nélküle. Próbáljuk kikerülni, nyőgünk, ha meglátjuk a műsorújságban, de a "Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!" úgy beleitta magát a tudatunkba és úgy hozzátartozik már az ünnepekhez, mint a szaloncukor és a bejgli.

1. Aludj csak, én álmodom
Hibátlan. Szomorú, kinyúlt pulcsis Sandra Bullock, a pimaszul jóképű Bill Pullman, a kedves, lökött család és persze a gyönyörű, karácsonyi díszek és világítás. A boldogtalan, magányos lány nemcsak egy csodás karácsonyt, hanem egy vőlegényt, sőt, egy egész családot kap karácsonyra még hozzá úgy, hogy összehord hetet-havat. :-)

 

 

Kellemes karácsonyi ünnepeket és jó filmnézést/olvasást kívánok minden kedves olvasómnak! :-)

 

 

 

Karácsonyig még elkészülhet...

Közeleg a karácsony és biztosan mindannyiotoknak van a szívében olyan személy, akit szívesen megajándékoznátok, legyen szó akár osztályban való névhúzáson alapuló ajándékozáson, akár családtagnak kedveskednétek valamivel. Amit én ajánlok nektek, az egy zokniból készíthető hóember, amit én magam is elkészítettem a napokban a barátaimnak, akik - állításuk szerint - nagyon örültek neki. :-) És hogy hogyan készül? Hát ilyen egyszerűen:

 

Készítsük elő a szükséges kellékeket. Rizs, mint töltő anyag, egy darab fehér, belül bolyhos (tehát téli, vastag) fehér zokni, olló, erős, fehér zsineg, díszítésnek: gombok, szalagok, hungarocell hópelyhek és gyöngyök (nagy fekete a két szemnek és egy hosszúkás narancsszínű az orrnak). Apró trükk: én egy régi zoknin kipróbáltam a hóembert, hogy biztosra menjek majd az új zoknival.

 

A látott módon ketté kell vágni a zoknit. Én a legnagyobb francia sportáruház egyik zokniját választottam (amelyik az ütős sportok osztályán található).

 

Kifordítottam a szárát, a zsineggel megkötöttem a vágott végét szorosan. Aztán visszafordítottam, és megtöltöttem rizzsel. Megráztam, aztán újratöltöttem újra. A végét megcsomóztam, szorosa kötöttem.

 

Ezután elválasztottam a testet a fejtől egy sállal, ami az én esetemben egy díszszalag volt, amit a méteráru boltban választottam. De persze, ha van otthon rongyoszsákotok, onnan is tudtok egy szép anyagdarabot választani.(Ha szalagot választotok, akkor ragasztóval kenjétek be a két végét, így nem bomlik tovább a vágott anyag.)

 

A zokni orrát levágtam, hogy sapka formát kapjak. Ti hagyhattok hosszabbat is, én a feliratozás miatt nem tudtam. :-) Ezt hozzávartam a fejhez, hogy ne mozduljon el, de anélkül is stabilan ül. A hópelyhet a sálhoz, a szemeket a fejre varrtam.

 

Két szép gombot a hasára varrtam, amitől még hóemberesebb lett.

 

A hóembereket számtalan variációban el tudjátok készíteni.

 

És íme a kész hóemberkék. Ha videós segítségre van szükségetek, én innen lestem el a technikát.

 

A hat darab nem több, mint másfél óra alatt készült el, úgyhogy igazán se időt, se különösebb kézügyességet nem igényel. Bátran készítsétek el és lepjétek meg vele, azt, akit szerettek, mert adni jó! :-)

 

Jó készülődést és szép adventet kívánok nektek!

 

Sok puszi: Viki :-)

Magam alatt vagyok dalok Top10 (+5)

Készült még régebben egy top 10-es listám a legromantikusabb filmekből, amiket láttam és szívesen ajánlok nektek. Úgy gondoltam, hogy megcsinálom ennek a dalváltozatát is: 10 (+5) magyar dal, amit muszáj meghallgatnod, ha összetörött a szíved.

 

Ezeket a dalokat csak szigorúan szerelmi bánat esetén érdemes meghallgatni, akkor fejtik ki bizonyítottan a legjobb hatásukat. :-)

15. Zséda: Mindhalálig mellettem
Ez amolyan bemelegítés, amikor még nincs minden veszve. Inkább álmodozáshoz, tervezgetéshez ajánlom, amikor még kialakulóban van minden. A hangulata lehet vidám és szomorú is, úgyhogy igazi jolly joker.
14. Puskás Peti: Csillagok
Szép a klip, a zene és szöveg is. Az énekes hangja remekül passzol hozzá. Esős vasárnapokon, forró tea mellé kötelező darab, remekül lehet rá búsulni.
13. Crystal: Amíg csak élek
Bocsánat, ez személyes érintettség. Erre a dalra táncoltam az utolsó táncomat az apukámmal éjfél előtt a lakodalomban. Sírás garantálva.
12. Halott pénz: Nem érinthet meg
Szeretem ezt a dalt, akkor is hallgatom, ha jókedvem van és egyáltalán nincs min búsulnom, mert baromi jó.
11. Ágnes: Tétova óda
A Radnóti verset már az iskolában is szerettem, de így, feldolgozva még inkább a kedvencem lett. Olyan kellemes a dallama, annyira énekelhető, hogy újra és újra a lejátszó ismétlés gombjára nyomok. Bár alapvetően egy viszonzott szerelemről szól, de a halál sugallata mégis szomorúvá teszi a hangulatot.
10. We are Rockstars: Én leszek minden
Ez nem a reményvesztett szerelem dala, hanem inkább a tehetetlen dühé. Igazi tombolós, ágyon ugrálós, párna verős szám.
9. Nagy Adri: Rohanó szerelem
Viszonylag friss szám, de abszolút erős a mondanivalója. Kellemes énekhang és fülbemászó dallam, remekül passzol a borongós hangulathoz.
8. Ákos: Keresem az utam
A szám maga is nagyon erős, de ha a klippel együtt nézed/hallgatod, akkor elemi erővel dönt le a lábadról. Nem csak szerelmi bánatra jó, inkább olyan elegem van a világból és ki akarok rohanni belőle - érzés sugárzik belőle.
7. Keresztes Ildikó: Legyen most más
A Lora című film zenéje, amire teljesen véletlenül bukkantam rá még pár éve. Ha egyszer bejutnék egy énekes tehetségkutatóba és nem lenne olyan hangom, mint a nagy kék bálnának, akkor biztosan ezt a dal énekelném a zsűrinek. :-) (ezzel azt akartam mondani, hogy remekül énekelhető, feszültséglevezetésként is)
6. Quimby: Most múlik pontosan
A feldolgozások is nagyon jók, de nekem mégis az eredeti a kedvencem. Ennél a dalnál a szöveg az, ami igazán jó és szerintem ezerféleképpen értelmezhető, mégis örök mondanivalójú dal. Simán sírós dal.
5. Mester Tamás: Altass el
Egy viszonylag régi dal, de nem lehet megunni. Szép az eredeti és az újabb, kicsit felpörgetett verziója is. Szeretem a gitárszólóval kezdődő dalokat, ennek a dalnak pedig különösen jellegzetes az akusztikus kezdése. Elég mellé a szerelmedre gondolni és már folynak is a könnyek.
4. Ágnes: Szeretők lázadása
Szeretem Ágnes dalait, ez nem titok, különösen a megzenésített verseket, ahogy ezt az József Attila feldolgozást is. Akárhányszor meghallgatom, mindig a sírás kaparja a torkomat, annyira szép minden sora. Érdekes, hogy ha a verset olvasom magában, akkor nincs meg ez a hatás. Tudd valamit a csaj, na.
3. Caramel: Lélekdonor
A dallam és a szöveg is nagyon rendben van. Lehetetlen nem szeretni. Lehetetlen nem zokogni közben, ha szerelmi bánatunk van.
2. Kimnowak: Gyémánt
Nem mai darab, de időtlen és mindig elcsodálkozom rajta újra és újra, milyen szép. Akár egy vers.
1. Ákos: Minden most kezdődik el
Ennél nincs is jobb. Egyszerűen minden a helyén van ebben a dalban, imádom minden sorát. Egyszerre reménytelen és bíztató. Hibátlan. Amúgy is ajánlom Ákost, gyakorlatilag olyan, mint a pálinka: minden nyavalyát gyógyít. :-)

 

Szeptember elején

Imádom a szeptembert. Én mindig is szerettem iskolába járni, ezért az ősz kezdete nem töltött el szomorúsággal soha. Szerettem az új tankönyvek illatát, bekötni őket szép, színes papírba, ráírni a nevem és elhatározni, hogy idén tényleg nagyon szépen és lassan fogok írni, úgy, ahogy az a vadiúj könyveimhez, füzeteimhez illik. Ez utóbbit az első egy-két napig tudtam is általában tartani. :-)
Most már ugyan nem járok iskolába, de az ősz szerete és a valami újnak az ígérete, még mindig velem van ilyenkor. Nyári gyerek lévén a nyarat is imádom, de ahogy véget ér, nem múlik el valami, hanem kezdődik.

De a kezdetek mostanában amúgy is nagyon foglalkoztatnak. Hogyan kezdődhet egy jó történet? Mert a kezdet az nagyon fontos, megad egy alaphangulatot és ha még annál is jobb, akkor rögtön beszippantja az olvasót.
Anno a Szívritmuszavar így kezdődött: A legtöbb embernek, ha ideges, izzadni kezd a tenyere, vagy éppen az ásítás tör rá, esetleg a remegés. Ő ebben is kilógott a sorból.

Én így próbálkoztam. De nézzük, hogyan csinálták a mások.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
A tábornok délelőtt sokáig elmaradt a présház pincéjében. Hajnalban ment ki a szőlőbe a vincellérrel, mert két hordó bora erjedni kezdett. Tizenegy elmúlt már, mikor végzett a palackozással, s hazaért. A nedves kövektől dohos tornácon, az oszlopok alatt vadásza állott, és levelet nyújtott át az érkező úrnak.

Bartis Attila: A nyugalom
Szombat délelőtt tizenegykor volt a temetés, bár jobb szerettem volna várni vele még legalább néhány napot, hátha megjön Eszter, de felárért sem vállalták tovább a fagyasztást, valami új szabályzatra hivatkozott a nő az irodában és kérdezte, hogy miért nem hamvasztatom el, az olcsóbb is, meg sokkal praktikusabb, akkor olyan időpontot választhatok, ami mindenkinek megfelel a családban, amire csak annyit mondtam, hogy nem égetem el az anyámat, inkább legyen szombaton, és kifizettem a háromnapi tárolást előre, amit számlázott, aztán beírta a szállítók könyvébe, hogy hétszáznégy-koporsós-szombat-Kerepesi, majd elém tett valamilyen papírokat és mutatta golyóstolall, hogy hol írjam alá.

Jack Kerouac: Úton
Nem sokkal azután ismerkedtem meg Deannel, hogy az asszonnyal különmentünk. Súlyos nyavalyából lábaltam kifele - nem is részletezem most. Keserves huzakodásainkank is köze lehetett hozzá, elég annyi, s hogy az érzésem az volt, hogy pusztul a világ. Dean Moriarty felbukkanásával új életem kezdődött.

Stephenie Meyer: Alkonyat
Sosem tűnödtem azn, hogyan fogok majd meghalni - bár az utóbbi hónapokban lett volna rá okom. Ám ha el is játszom a gondolattal, biztos nem így képzelem.

Szerb Antal: Utas és holdvilág
A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal.

L.M. Montgomery: Anne otthonra talál
Msr. Rachel Lynde háza éppen ott állt, ahol az Avonleabe menő út egy égerfákkal és fuksziával szegélyezett völgybe ereszkedik le, amelyet a régi Cuthbert-birtok melleti erdőben erdő patak szelt át, erről pedig úgy hírlett, hogy jóllehet a forrásánál még zabolátlanul knyargott, és folyását sötét titkokat rejtő tavacskák és zuhatagok törték meg, a Lynde-völgybe érve lecsendesült és jó magaviseletűvé szelídült, hiszen még egy patak sem csoboghatott úgy el Mrs. Rachel küszöbe előtt, hogy illő tiszteletben ne tartsa a jó modort és az illemszabályokat.

Emili Bronte: Üvöltő szelek
Az imént tértem haza, földesuramat látogattam meg, egyetlen szomszédomat - mással nem kell bajlódnom. Ez aztán a gyönyörű vidék! Alig hiszem, hogy egész Angliában ehhez fogható zugra bukkanhattam volna, távol a társaság zajától. Az embergyűlölő paradicsoma, és Heathcliff úrban méltó páromra akadtam, hogy osztozzunk a remeteségben.

Borisz Paszternak: Zsivago doktor
Mentek és mentek és énekelték a Nyugodjék békében-t, és amikor megálltak, úgy tetszett, hogy a lábak, a lovak, a szélpatakok makacsul továbbéneklik. A járókelők félreálltak a menet útjából, számolgatták a koszorúkat, keresztet vetettek. Kíváncsiak nyomultak be a processzióba, kérdezgették:
- Kit temetnek?
- Zsivagót - felelték nekik.
- Aha. Akkor már már érthető.
- De nem a férfit. Az asszonyt.

Szabó Magda: Az őz
Hamarabb akartam jönni, de meg kellett várnom Gyuricát, és tudod, hogy ő mindig mindenhonnan elkésik. Azt mondta, kilencre jön, aztán tizenegy is elmúlt, mire láttam belépni a kapun. Gyuricáról mindenki azt hiszi, hogy népnevelő vagy folyóiratügynök, hiába van orvosi táska a kezében.Megállt az udvar közepén, hunyorgott, kereste a a 39-es számot, ahova hívtuk, az asszonyok bemenekültek előle a folyosóról, és becsukták az ajtót.

Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.

Helen Fielding: Bridget Jones naplója
Mit nem fogok? Heti tizennégynél több alkoholegységet inni. Dohányozni. Pénzt pazarolni: makarónigyúrókra, fagylaltgépekre és egyéb sohasem használt konyhai felszerelésekre, olvashatatlan szerzők polcón jól mutató könyveire, szexis alsóneműre, mert céltalan, lévén, hogy nincs fiúm.

Van, amelyik egyből a történet közepébe vág bele, van, amelyik a történet végére ugrik, s olyan is, amelyik egészen messziről, egy látszólag oda nem illő gondolattal indít. Ami viszont közös bennük, hogy az első néhány mondat minden esetben megadja a mű alaphangulatát. Hiszen, ha olvastátok ezeket a könyveket, akkor biztosan tudjátok ti is, hogyan folytatódik, pontosabban végződik majd a történet. És igen, már az első sorokban is ott van az írói ígéret az olvasónak, hogy mire számíthat a további lapokon.

Dolgozom egy kéziraton, ami jelen állapotában így kezdődik: Magára, az ütközésre nem emlékszem, csak arra, ahogy elkezdett leülni a por, és azzal együtt fokozatosan erősödött fel a körülöttem lévő sírás és a hörgés hangjai.

Vajon hogyan folytatódhat? :-)

Hirtelen harminc (II. rész)

Azért így kimondva, valljuk be, elég soknak tűnik. Például (fagylalt vagy szilvás) gombócból garantált hascsikarás, de napból is sok, mert az már egy hónapot ad ki. De mondjuk cipőből simán el tudok képzelni harmincat, ahogy harminc szál virág sem tűnik soknak egy csokorban. Harminc évesnek lenni eléggé kettős érzés. El is mondom nektek, miért. :-)

Az ember gyakran lép új szakaszba az életébe, mert új munkahelye lesz, mert elköltözik vagy éppen férjhez megy, de az életkor ritkán esik ilyen vízválasztó időszakra. Azzal, hogy az ember harminc évesként először felkel, nem változik semmi (bármennyire is riogattak vele, a derekam nem fáj :-)). Én abban hiszek, hogy változni majd az fog, amit én eldöntök, hogy megváltoztatok. Viszont az is igaz, hogy a huszas éveim elmúltával van, amit örökre hátrahagyok és ami már nem jön vissza. De ezt könnyedén kiküszöbölhetjük, ha az új felé tekintünk és nem hátra a régi irányába.

Ha baráti beszélgetésnél szóba jött, mindig azt mondtam, hogy, ha választhatnék egyetlen egy kort, akkor én 16 éves szeretnék lenni egész életemben. Az egy elég mozgalmas időszak volt :-) Valójában viszont nem választanék kort, mert mindegyiknek megvan a maga varázsa és bája. Sok mindenem megvan most, amiről tizenhat évesen még csak álmodni sem mertem, míg néhányat pedig elvesztettem, amik még tizenéves koromban megvoltak. Bánni felesleges bármit is.

Amikor megírtam a Szívritmuszavart és kitaláltam hozzá a kerettörténetet, amiben a már harminc éves Hanna elmegy a verses kötetének a bemutatójára és ott találkozik újra, hét év után Ádámmal, úgy gondoltam, hogy az egy elég távoli időpont lesz mindkettejüknek a kéziratban, hogy sokat változzanak, de az érzéseik mégse halványodjanak el. Amikor írtam a regényt, még nem voltam huszonnégy, most viszont már harminc vagyok. Sokat változtam és nagyon sok mindenben még mindig ugyanolyan vagyok, mint régen. Jó érzés harminc évesnek lenni és jó érzés továbbra is nektek írni. :-)

Akkor, 2008-ban, ilyen volt:

 

 

Csöngei történetem hét éve játszódott. Örömmel látom, hogy azóta sem állt meg az élet sem a faluban, se a főiskolán (bocsánat, most már egyetemen). Remélem, hogy még mindig ugyanolyan csípősek a nyári hajnalok ott, ugyanolyan jól lehet ülni a puha fűben és a Nap még mindig pirosra harapja az ember bőrét.

Azzal, hogy eljöttünk mi onnan, semmi sem változik. Mert mindig lesz majd egy lány, akinek a szíve ritmuszavarosan dobban és mindig lesz majd egy fiú is, aki meghallja ezt a dobbanást.

Happy harminc

Úgy gondoltam, hogy idén először nem fogok dolgozni a szülinapomon hosszú évek óta. Iskolás koromban ez nem volt nehéz, mert nyári gyerek lévén mindig a szünidőre esett a szülinapom. Az első évben, amikor elkezdtem dolgozni, furcsa is volt, hogy aznap is dolgoztam, de aztán megszoktam az elmúlt években. Idén viszont, Andi barátnőm tanácsára, szabadságot vettem ki, hogy méltó módon megünnepeljem a harmadik X eljövetelét. Amikor a férjem megkérdezte, hogy mivel tölteném ezt a szép napot, elkezdtem neki hadarni az ötleteimet, miközben ő a szemét forgatta.
- Ezt mind egy nap alatt? Legalább szedd pontokba.
És ezzel egy remek ötletet adott nekem. Ezért idén a szülinapomra azt terveztem, hogy megvalósítom a TÖKÉLETES NAP-ot. Persze, nem hiszem, hogy lenne tökéletes nap, minthogy semmi sem tökéletes, de abban hiszek, hogy egy nap csinálhatnák csak olyan dolgokat, amikhez kedvem van és amik jókedvre derítenek. És pontokba szedtem. :-) Még pedig harmincba. Úgy gondoltam, talán érdekelhet titeket is, ezért leírom ide is. Szabadon csökkenthető és bővíthető, cserélhető. Ha tartatok magatoknak ilyen szuper napot (aminek nem kell a szülinapotokra esni feltétlenül), akkor írjátok meg nekem, esetleg küldjetek képet is hozzá! :-)

Íme a lista:
1. A szokott telefonos csicsergő jelzés helyett a kedvenc dalom ébreszt.
2. A kedvenc reggelim az ágyban elfogyasztva (bundás kenyér, paradicsom, tea :-)).
3. Madarak öltöztessenek fel (ezt a Disney mese óta ki akarom próbálni).
4. Írni egy verset arról, milyen harmincnak lenni.
5. Felolvasni a kedvenc versem hangosan (először ki kellene választani egyet, nagyon nehéz).
6. Írni egy levelet a negyvenéves kori önmagamnak és odaadni anyunak, hogy őrizze meg és majd adja oda 2025-ben.
7. Fejen állni vagy gyertyában. Amelyik összejön.
8. Megsimogatni a cicámat és halálra szorongatni szeretetem jeléül.
9. Elmenni gokartozni és addig nyomni a pedált, amíg ki nem fogy a benzin. Vagy amíg össze nem töröm magam.
10. Magamra fújni a kedvenc, méregdrága parfümömet valamelyik drogériában.
11. Visszaadni abból a sok szeretetből, amit kaptam életem során (állatmenhelyre viszek tápot, a gyermekotthonba pedig a régi, kinőtt ruháimat).
12. Felhívni a nagymamámat és beszélgetni vele csak úgy. Értékelni, hogy még velem van és remélem, még sokáig itt lesz velem. Felidézni vele a gyerekkori pillanataimat. A kevésbé cikiseket.
13. Élni a hobbimnak egy kicsit (lakásfelújítás és barkácsolás).
14. Vásárolni valamit, ami teljesen haszontalan és felesleges. Csak úgy.
15. Apának és anyának megköszönni, hogy be mertek vállalni. Anyuval újra elmeséltetni azt az éjszakát (apu nem emlékszik semmire :-)).
16. Kedvenc elfoglaltság: moziba menni.
17. A moziban nachost enni.
18. Ja és Coke zero-t.
19. Kitalálni egy szót, ami eddig még nem létezett.
20. Fotót csinálni magamról, hogy néztem ki pontosan harminc évesen.
21. Csak úgy megnevettetni egy idegent.
22. Zárásig nézegetni a könyvesboltban. Hazafelé még az antikváriumba is benézni.
23. Meghozni egy döntést, amit már régóta halogatok.
24. Önfeledten táncolni otthon a legtáncosabb dalra (Happy vagy a Weapon of choice).
25. Esti fürdő relaxáló zenére mécsesek fényénél.
26. Váll és hátmasszázs. Sőt, karmasszázs is. Mégiscsak író vagyok :-)
27. Kedvenc vacsorát fogyasztani (tejfölös, fokhagymás, szalámis, lilahagymás családi pizza a Königtől).
28. Hozzá sangriát inni (helyettesíthető limonádéval és bodza szörppel is) :-).
29. Elmondani a férjemnek, hogy milyen fontos nekem és milyen jó, hogy ezt a napot együtt töltjük (ő is szabadságot vett ki :-)).
30. Megírni ezt a blogbejegyzést, hogy más is írjon magának hasonlót. Olyan kevés idő van az életben, hogy igazán boldogok és elégedettek legyünk. Szóljon egy nap csak rólunk. :-)

És végül egy kép a tegnapi napról:

Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.

A napokban Dragomán György író oldalán találtam néhány hasznos tanácsot jelenleg is író vagy később írni szándékozó fiataloknak. Dragomán ugyan kamaszokat ír, amikor megszólít, de én nem kötném életkorhoz a tanácsokat (bár lehet, hogy az írói életkorra utal, nem az évek számára :-)).
Mivel azok közül, akik olvassák a blogomat, sokan amatőr írók, ezért szeretném megosztani veletek, mert nekem is sokat segítettek.

1. Többet olvass mint amennyit írsz. Sokkal többet, olvass el mindent amit csak bírsz, de azért ne válogatás nélkül.
2. Akkor is olvas verseket ha prózaíró akarsz lenni, és fordítva. Ne csak klasszikusokat olvass, hanem kortárs irodalmat is. Fedezd fel és kövesd az irodalmi lapokat. Ha lehet ponyvát vagy szórakoztató zsáner-irodalmat (krimi, scifi, horror) idegen nyelven olvass.
3. Tanulj meg rendesen legalább egy nyelvet a magyaron kívül.
4. Próbálj meg fordítani. Egy novellát legalább.
5. Ne kezdj rögtön regényt vagy regénytrilógiát írni. A novella az elején több szabadságot ad. Szabadabban próbálkozhatsz hangokkal, figurákkal, helyszínekkel, kis térben nehezebb beleesni a világépítés csapdájába. Befejezni is könnyebb.
6. Ha költő akarsz lenni, tanuld meg a formát. Akkor is, ha csak szabad-verset akarsz majd írni. Akkor is, ha szlemmelni akarsz.
7. Ne próbálj csak azért idegen nyelven írni mert gy érzed, hogy jobban hangzik. Ha nem vagy születésedtől kétnyelvű, akkor ezzel csak átvered magad.
8. Szánj rá egy nyarat az orosz nagyregényekre. Olvasd el legalább a Bűn és Bűnhődést és az Anna Kareninát, de ha lehet a Háború és Békét is.
9. Ne próbálj mindenáron megjelenni.
10. Ha próbálkozol és elutasítanak, tűrjed.
11. Ha minden jól megy sok könyved lesz életedben, első könyved viszont csak egy lehet.
12. Ha teheted keress valaki mást aki szintén írni akar, az se baj ha tehetségesebbnek érzed magadnál. Olvassatok együtt regényeket/verseket, beszéljétek meg ezeket, és tegyétek meg ugyanazt egymás írásaival, de vigyázatok arra, hogy a másikkal ne legyetek a szükségesnél kegyetlenebbek.
13. Legyél magaddal kíméletlen, de ne kegyetlen.


Az első tanáccsal tökéletesen egyetértek, olvasás nélkül nincsen írás, erről már én is írtam korábban. A legfontosabb, hogy mielőtt írnál egy sort is, olvass sokat. És persze sokfélét, olyan zsánerben is, ami esetleg kevésbé érdekel. Klasszikust, romantikust, sci-fit, rövidet, hosszút, jót, kevésbé jót, népszerűt, ismeretlent és persze kedvenceidet is olvasd újra, mert lehet, hogy olyan dolgokra figyelsz fel, amikre korábban nem. Én például, ha éppen nem írok, akkor biztosan olvasok. Általában ajánlásra választok olvasmányt, de olyan is volt már, hogy egy borító keltette fel az érdeklődésemet. Amire megpróbálok ügyelni, hogy nem olvasok más írótól, amikor éppen kéziratban vagyok, mert az lehet, hogy hatással lenne rám.

Az ötös és a kilences tanácsot is kiemelném: a novellázás nagyon fontos. Én például nagyon szerettem a Tót atyafiak vagy A jó palócok novelláit, amikor az iskolában olvastuk őket. A jó novella olyan, mint a regény kicsiben, ezért tökéletes gyakorlóterep kezdő íróknak. Különösen, ha ti is olyan türelmetlenek vagytok, mint én, hogy minél előbb le akarjátok írni a vége szót. :-) A megjelenésről pedig annyit, hogy tudom, hogy nehéz, de ne feltétlenül azért írj, hogy más is olvashassa. Magadnak írj elsősorban, esetleg a barátaidnak, a cél ne a megjelenés legyen, hanem maga a történet. Mert a történet mellett minden más (borító, célcsoport, kiadó) eltörpül. Legyen egy történeted, amit mindennél jobban el akarj mesélni. Ez a legfontosabb. Amikor megírtam a Szívritmuszavart, egy barátnőmnek szántam, hogy megértse, mi történt velem azon a nyáron. Később biztatásra készült el csak a kerettörténete, amivel aztán elküldtem a Könyvmolyképző Kiadónak.

A tizes pont az egyik legnehezebb. Mert szerinted jó, amit írtál, mert sokat dolgoztál vele és nagyon nehéz elfogadni, hogy más nem így látja. Ilyenkor a legkönnyebb azt mondani, hogy biztosan nem ért a munkájához vagy hogy pikkel rám, de az esetek kilencvenkilenc százalékában valóban baj van azzal, amit írtunk. Ezzel egy írni akaró embernek nap mint nap meg kell küzdenie és ne higgyétek, hogy csak a kezdőknek, befutott írok is ugyanúgy szenvednek az üres lap szindrómától vagy éppen az elutasítástól, mint bárki más.

A tizenkettes pontot is szívből ajánlom. Bár maga az írás egy magányos tevékenység, az azt megelőző (ötletelés, vázlat írás, álmodozás) és az utáni folyamat (újraírás, tisztázás, javítás) már nem feltétlenül. Sokszor van úgy, hogy az ember már nem tud tisztán látni vagy egyszerűen csak elbizonytalanodik a sok átírástól és változtatástól, és kikéri a véleményét valakinek. Nekem is vannak olyan barátaim, családtagjaim, akiket rendszeresen megkérdezek, sőt, van, akivel majdnem héten meetinget tartunk a történettel kapcsolatban. :-)

Erről eszembe jutott, hogy régen olvastam néhány nagyon hasznos tanácsot Stephen Kingtől is, amit meg is találtam kép formában. Egy kis angol tudás szükséges hozzá, de gyakorlatilag google fordító is elég. King az egyik legnagyobb mester, ha írásról van szó, mert a borzongatás terén (és történetvezetés, információadagolás terén) egyszerűen nincs kihívója. (Amúgy őt szórakoztatásra is ajánlom: a Carrie, a Tűzgyújtó, a Kedvencek temetője... felsorolni is nehéz, mennyit olvastam tőle.)

Ha pedig egyik tanács sem segítene, még mindig ott van a legdrasztikusabb lehetőség:

Csak vicceltem! :-) Az írás nem egy gyorsan megtanulható dolog, hanem egy egész életen át (sőt, talán még azon is túl) tartó folyamat, amely ugyanúgy igaz a legolvasottabb írókra is, mint a kezdőkre, úgyhogy ne sajnáljuk a belefektetett időt és tanuljunk más íróktól, még mielőtt erre szánnánk magunkat:

Dedikálás Zalaegerszegen és Budapesten

Nem olyan régen megkerestek a Zalaegerszegi Városrészek Művelődési Központja és Könyvtárától (a régi Apáczai ÁMK könyvtára), hogy tartsak író-olvasó találkozót. Nagy örömmel mondtam igent a programra, amelyre sok szeretettel várok minden zalaegerszegi vagy környéki olvasómat.

Időpont: 2015.06.01. hétfő 17 óra.
Helyszín: Zalaegerszeg, Apáczai tér 5., könyvtár.

A találkozó keretén belül kedves barátnőm, Balog Eszter fog velem beszélgetni a megjelent könyveimről, a készülőkről, tervekről, olvasásról és írásról. Lesz lehetőség dedikáltatni velem a Szívritmuszavar vagy a Hanna örök köteteket, fényképet készíteni, játszani és persze kérdezni is személyesen.




Aki nem tud eljönni Zalaegerszegre, az se búsuljon, júniusban lesz még lehetőség találkozni velem a Könyvhéten.

Időpont: 2015.06.06. szombat 15 órától 16 óráig.
Helyszín: Budapest, Vörösmarty tér, 81-es stand.

Helena Silence és Kemese Fanni írónőkkel együtt várlak titeket a Könyvmolyképző Kiadó standjánál, ahol szívesen aláírjuk a regényeinket, adunk hozzá ajándék könyvjelzőt és persze lehet velünk fényképezkedni és beszélgetni is.

 Mindenkit várok szeretettel a programokra!

Gilbert elment...

Emlékszem, úgy kilenc-tíz éves lehettem és ott válogattam a könyveket anyukámmal a kertvárosi antikváriumban, ami sajnos azóta már bezárt, amikor egy kis fehér könyv akadt a kezemben. Anne az élet iskolájában. Nagyon megtetszett a fülszövege, a borítója és éreztem, hogy olyan élmény van belezárva, ami azonnal kirepül, ha kinyitom. Nem volt kérdés: jött velünk haza a könyv.

Nem sokkal később pedig a tévében is levetítették a sorozatot, ami Kanadában készült 1985-ben, abban az évben, amikor én születtem. Így már nemcsak a könyvnek, hanem a filmnek is a rabja lettem.

Jonathan Crombie színész mindig is a tökéletes Gilbert volt számomra. Később az önéletrajzát olvasgatva döbbentem rá, hogy 19 évesen játszott el a kamasz Gilbertet és hogy bár mi, magyarok csak ebben a szerepében láthattuk őt, Kanadában híres színész volt. Igen, csak volt.

 

A színész április 15-én hunyt el 48 évesen agyvérzés következtében. A család mellett a pályatársak és az Anne, illetve a Váratlan utazás sorozat rajongói is gyászolják a fiatalon elhunyt színészt, aki még negyvenéves kora ellenére is ugyanolyan pimaszos, kisfiús sármmal rendelkezett, mint talán legnagyobb szerepe idején. Kortalan volt, nem öregedett és most már nem is fog egy napot sem. Nekünk pedig megmarad annak a jóképű, csibész kamasznak vagy éppen a komoly gondolkodású fiatalembernek, akinek megismerhettük a sorozat által.

 

 

Ha valaki szerette az Anne sorozatot, akár könyvben, akár filmben, emlékezzen meg Jonathanról úgy, hogy újra nézi a sorozatot és együtt nevet vagy éppen sír a szereplőkkel. Én is ezt fogom tenni.

 

 

Könyvespolc

Többen kértétek tőlem, hogy mutassam meg a könyvespolcomat, mert szeretnétek látni, hogy mit olvasok és hogyan néz ki a szobám. Ha a szobámat nem is (talán megértitek, hogy az az én privát szférám, amit megőriznék magamnak :-)), de a könyvespolcom néhány részletét megmutatom nektek.

 

Ezen a képen az egyik kedvenc sorozatom látható. Tegye fel a kezét, aki olvasta Anne Shirley kalandjait? :-) Ez az a sorozat, amiben először el tudtam mélyedni úgy igazán, ahogy csak egy jó könyvben lehet. Gyerekkoromban és a kamasz éveimben rengetegszer olvastam és felnőttként is évente egyszer újraolvasom, mert mindig tud újat mutatni és mégis megnyugtatóan ismerős. Szerintem hibátlan és nagyon jól felépített, ajánlom mindenkinek olvasásra.

Nagyon sok hasonlóságot találtam és találok még mindig Anne és a saját életemben. Akár a választott pályát, akár a regényírásban való indulást tekintve is. Nem tudom, szerintetek lehet egy fiktív regényhős példakép? :-) Anne érdemes rá, hogy az legyen.

 

 

Ez az egyik kedvenc polcom a szobámban. Nagyon szeretem Szabó Magdát és gyűjtöm a könyveit, már nagyon sok megvan tőle, de soha nem elég. :-) Egyszerűen zseniális minden regénye, a versei, a színművei és a meséi is. Szamothrakéi Niké szobra mellette (no, nem az igazi, az a Louvre-ban van és nem is férne el a tíz négyzetméteres kis szobámban), ami ugye a győzelem görög istennője. És azt biztosan tudjátok, hogy a Viktória név is győzelmet jelent. :-) Nekem ez a kis kabalám, védőm, ami nagyon sokszor adott erőt, amikor úgy éreztem, hogy nem nyerhetek (bármivel és bárkivel szemben).

Az első szerelem az Abigél volt tőle, aztán a Freskó (beszerzése folyamatban), végül a Katalin utcánál és Az őznél teljesedett ki a rajongás. Ha újrakezdeném a fősulit, akkor biztosan belőle írnám a szakdolgozatomat. (Bár sajnálnám lecserélni érte a József Attila-témámat...)

 

 

 

 

Az utolsó két kép pedig egy számomra különleges sztori. Gyerekként rengeteget jártam könyvtárba és nagyon sok könyvet hoztam ki onnan. Nem voltam társas lény, inkább szerettem egyedül lenni a szobámban és elmélyedni a könyveim varázslatos világában. Nemrég a könyvtár kiárusította a régi könyveket és közel húsz év távlatából megtaláltam néhányat, amiket sokszor olvastam, ezért meg is vettem őket. (Ebből egyet láthattok a fenti képen, amit szívesen ajánlok olvasásra, mert remek olvasmány.) De a legnagyobb megdöbbenés akkor ért, amikor a régi könyvtári kártyán megtaláltam a monogramom, az alsó képen ezt láthatjátok. (a HV, ha valaki nem tudná, engem jelöl :-))

 

Ha még kíváncsiak vagytok velem kapcsolatban valamire, írjátok meg és lesz arról is bejegyzés. :-)

 

 

 

 

Könyvfesztivál a Millenárison

Bár még csak éppen, hogy elkezdődött a tavasz, a Könyvmolyképző Kiadó tájékán már nagy a mozgolódás, készülnek a szerzők is a tavaszi találkozásra. A Könyvfesztivál erre minden évben kiváló lehetőséget ad. Ilyenkor találkoznak a szerzők és szerkesztők egymással, hiszen az ország legkülönbözőbb pontjain élnek az év legnagyobb részében, és ilyenkor van lehetőség a kiadó íróival találkozni az olvasóknak is.

A Könyvfesztiválról:
http://www.konyvfesztival.com/2015/kiallitoknak/index_magyar.html

Ha szeretnétek velem találkozni, beszélgetni, fényképet készíteni, aláíratni a Szívritmuszavar vagy Hanna örök példányotokat, akkor április 25-én, szombaton gyertek el a Millenárisra, azon belül is a D1 pavilonhoz, ahol Helena Silence és Kemese Fanni társaságában várlak titeket. 14 órától 15 óráig egészen biztosan megtaláltok minket a Könyvmolyképző standjánál, ami közvetlenül a bejárat mellett lesz, de ha szemfülesek vagytok, akkor a Millenáris területén előtte és utána is megláthattok minket, ahogy éppen a legújabb olvasmányainkat szerezzük be. :-)

Néhány kép a tavalyi Könyvfesztiválról:

 

 

Valentin-nap pro és kontra

Közeleg az év egyik legjobban várt/utált ünnepe (?) a Valentin-nap. Direkt nem írok Bálint napot, mert szerintem kiszúrás szegény Bálintokkal, hogy a névnapjukon nem tudnak elmenni sehova meginni valamit anélkül, hogy ne szerelmespárokkal és szíves lufikkal zsúfolt helyre tévedjenek. Ugyanez a helyzet szegény Zoltánokkal is amúgy, akiket kísért a Nőnap, sosem ünnepelhetnek anélkül, hogy ne kellene a névnapjukon megajándékozni legalább egy hölgyet. Teljesen átérzem a helyzetet, hiszen Viktória névnap december 23.-án van. Szeretném itt megjegyezni, hogy ez nem jelenti azt, hogy EGY ajándék jár. Sőt! :-)

De vissza a Valentin-naphoz. Ha egyetlen képbe szeretném sűríteni azt, hogy miért nem szeretem ezt a napot, akkor íme:



 

Mert giccses. Felesleges. Erőltetett. Unalmas. Pénzkidobás. Kereskedelmi fogás. És még sorolhatnám. De a képlet, mint általában, nem ilyen egyszerű. A Valentin-nap két ember szempontjából vizsgálandó: aki éppen párkapcsolatban van és aki nem.

Ha az ember szerelmes, akkor minden nap Valentin-nap és körülbelül így érzi magát:


Ehhez viszont nem szükséges február 14.-ének lennie, ez az év bármelyik napján bekövetkezhet és remélhetőleg jó sokáig fenn is áll. Valljuk be, azért ez ellen nem tiltakozunk. :-)

Ha pedig egyedül vagyunk Valentin-napon, akkor leginkább így érezzük magunkat:



Jogos a kérdés: ha boldog kapcsolatban élünk (ráadásul történetesen még romantikus történetek írója is vagyunk véletlenül), akkor törvényszerűen szeretni kell ezt a napot?
A helyes válasz: nem.

Hiszen szeretni valakit és ünnepelni a szerelmet nemcsak egy napon lehet/kell egy évben. Szeressük a párunkat, ha van, az év többi 364 napján is, ehhez nem kell külön alkalom. Ha nincs, akkor pedig higgyünk benne, hogy létezik valahol ő, csak még nem próbálta bele a kulcsát a lakatunkba. :-)
Bár nem igazán szívelem ezt a napot, de azokat sem ítélem el, akik megtartják, mert azért annál rosszabb dolgok is történnek a világban, mintsem egy szál rózsával és reggelivel ébresszenek minket...
És hogy én mit fogok csinálni Valentin-napon? Nem tartok Valentin-nap ellenes bulit, de nem is fogom szívecskékbe öltöztetni a lakást. Inkább egy jó kis film nézése közben összebújunk a kanapén, ahogy minden szombat este és a szokásos kettő helyett ezúttal három sütit fogunk megenni. Elvégre Valentin-nap van, vagy nem? :-)