Mindig sokat tanulok az ilyen beszélgetésekből. Egyrészt szívesen hallgatom, ha más írók beavatnak a munkamódszereikbe, mert ösztönösen összehasonlítom az enyémmel. (Én például a korai órákban tudok igazán jól írni és kizárólag teljes nyugalomban, csendben. Atombomba is robbanhat mellettem: ha írok, kikapcsolok.) Másrészt mindig meglepődöm azon, hogy milyen messze élünk egymástól, mennyire más műfajban alkotunk, más kiadónál vagyunk és mégis: sok mindenről egyezik a véleményünk.
Tegnap Lakatos Levente író-olvasó találkozóján is ezt állapíthattam meg magamban. Levente nagyon szimpatikus volt nekem élőben, regénye alapján is így képzeltem el őt. A sok olvasó között ülve és szorongatva a kezemben a Bomlást, imádkoztam, nehogy spoiler legyen, mert az utolsó ötven oldalt még nem olvastam el. És ahogy az előbb említettem, megdöbbentett, mennyire hasonlóan látjuk a kortárs irodalmat, az irodalmi kánont, az írás folyamatát, az írói létet vagy nem létet, a könyves díjakat, az illegális letöltéseket és persze a fiatal, magyar szerzők helyzetét itthon.
Tökéletesen egyetértettem azzal, hogy igenis, vannak olvasó, könyvszerető fiatalok, nem halt még ki ez a faj :-), csupán meg kell találni hozzájuk a kulcsot, természetesen egy jó regénnyel. Ezért is nagyon fontos szerepe van a gyermek és ifjúsági könyveknek, hiszen ha zsenge korban nem szerettetik meg az olvasást, akkor nem lesz a felnövekvő generációkból olvasó felnőtt.
Levente azt mondta, nem tartja magát írónak, inkább szerzőnek. Ezeken a terminusokon már több könyvmolyos írótársammal is elrágódtunk. Mi a különbség az író és a szerző között? Van-e egyáltalán lényegi különbség vagy csupán szinonimái egymásnak, árnyalatnyi hangulati különbséggel? Ezen elgondolkodtam én is. Nem hiszem, hogy egyik vagy másik kevesebbet jelentene, hogy egyikünk csak író és szerző nem vagy éppen fordítva. Én írónak tartom magam, ha a könyveimre gondolok, de a kiadóm szerzőjeként mutatkozok be.
Az illegális letöltésről minden hazai és külföldi író véleménye megegyezik: ne tedd! Nemcsak azért, mert sokszor rossz minőségű, szkennelt képeket kell nézned a monitor vibráló fényeiben, ami csökkenti az olvasás élményét, hanem azért is, mert ezzel ellehetetleníted az írókat. Különösen igaz ez a magyar írókra, akiket amúgy is sokszor hanyagolnak az olvasók, sajnos. És ugyanez igaz a magyar szereplőkre és helyszínekre. Miért ne lehetne ugyanolyan érdekes egy történet, ha Daniról és Krisztináról szól, és nem Danielle-ről és Christina-ról? :-)
Csak azt tudom tanácsolni nektek, hogy ha van rá lehetőségetek, járjatok minél több író-olvasó találkozóra, mert nemcsak egy írót ismerhettek meg közelebbről (akivel összefuthattok bármikor az utcán :-)), hanem azért is, mert egy-egy ilyen beszélgetés olyan gondolatokat indíthat el bennetek, amelyek amúgy talán meg sem fordultak volna a fejetekben.
Kedves Viktória!
VálaszTörlésA héten olvastam el mindkét könyvedet. Már a második könyv elején sejtettem, hogy nem lesz boldog a befejezés, de mégis reménykedtem benne. Teljesen azonosultam a történettel, hiszen én is egy ilyen szerelmet éltem át, ami a főiskolán kezdődött és pont már hét éve tart. Ugyanezekkel az érzésekkel, és egy nagyon hasonló jellemű férfival, mint a könyvben. Ezen a héten volt az esküvője egy másik lánnyal. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy mit érzek jelenleg, szerintem te pontosan tudod. Remélem a valóságban azért nem úgy végződött a történeted, mint a könyvben és ez a férfi még mindig életben van. Tudom nem lehet általánosságban tanácsokat adni, minden eset más és más. Én mégis azt szeretném kérdezni tőled, hogyan lehet egy ilyen "kapcsolat" után továbblépni, hogyan lehet elfogadni azt, valakivel ennyire szeretjük egymást és mégsem vagyunk együtt. Míg mások tized, sőt század ennyi érzelmekkel házasságot köthetnek és életük végéig együtt lehetnek. Hogyan lehet azt kibírni, hogy eddig egy valami volt, amiben mindig hihettél, és egyszer csak eltűnt? Mert már látod nem a lesz a tiéd sose, hiába is várnál rá egy életen át.
Az ilyen kapcsolatokban az a legkegyetlenebb, hogy mindennél jobban szeret a másik és mégsincs veled. Mert ezt elfogadni lehetetlen, érthetetlen. Más az, ha azért szakít veled valaki, mert már nem szeret. Belátod, ráakaszkodni akarata ellenére senkire nem lehet, vagy kényszeríteni arra, hogy szeressen. De úgy elengedni valakit, hogy mindennél jobban szeretitek egymást, ez kibírhatatlan.
Neked hogyan sikerült egyáltalán elfogadni, továbblépni?
Nagyon nehéz a helyzeted és igazán jó tanácsot én sem tudok adni. Tovább kell lépni, olyanra nem szabad várni, aki nem akar veled lenni, mert bármennyire is erősek az érzelmei feléd, valaki felé még ennél is erősebbek. Sok idő kellett, amíg erre rájöttem. Még több, amíg beletörődtem a megváltoztathatatlanba. És még annál is több, hogy nyissak mások felé. De hidd el, lehet és kell is boldogan élni nélküle! Én is megtaláltam azóta a szerelmet és menyasszony vagyok :-) Neked is sikerülni fog. Ha az ég egymásnak szánt volna titeket, már együtt lennétek, ha igazán szeretne, nem lenne neki akadály semmi sem.
TörlésValamit tisztázz le magadban és az talán segíteni fog: a lényednek egy része örökké az a csillogó szemű, fiatal főiskolás lány marad, aki egykor voltál, aki belé szeretett. Ő örökké szeretni fogja és várni fog rá, amíg világ a világ. De az a lány már csak egy részed, nem te vagy az. Hagyd, hogy a nagyobbik részed uralkodjon és lépj tovább, csupán lelked apró kis részében őrizd őt meg.
Ennél jobb tanácsot nem tudok adni, sajnálom. Bárcsak azt mondhatnám, hogy várj rá, majd benő a feje lágya és megkeres téged, de nem valószínű, hogy ez fog történni és nem szeretném, hogy az álmaidban csalódj. Jó dolog álmodozni, de a valóságban kell élni.
Nem, nem halt meg Ádám, csak a könyvben. Még mindig azzal a lánnyal van, akiért nem hagyott ott engem. :-)
Sok szerencsét kívánok neked az életben és azt, hogy megtaláld az igaz szerelmet! Mert nem csak egy szerelem van egy ember életében, lehet, hogy ilyen már többet nem lesz, de más, talán jobb, még lehet! :-)
Köszönöm, hogy válaszoltál, sokat jelent, hogy a kedvenc könyvem írójának kérhettem a tanácsát. Annyi kérdésem lenne még hozzád, a könyv és a történeted kapcsán, de nem szeretnélek feltartani, főleg nem felzaklatni, hogy újra mesélned kelljen Ádámról.
VálaszTörlés