2013. december 1., vasárnap

Karácsonyi szösszenet

Bár még kicsit messze a karácsony, de ha ti is úgy szeretitek, ahogy én, akkor tudjátok azt is, nem lehet elég korán kezdeni a ráhangolódást. Van egy régi kis írásom, amit egy újságban jelent meg jó néhány évvel ezelőtt, de azt hiszem, ma is aktuális. Olvassátok olyan szívesen, amilyen szívesen adom nektek! :-)



Boldogsag.hu

- Szia!
- Szia.
- Azt hittem, már sose jössz.
- Ne kezdd már megint! Sokáig dolgoztam, jó? Éppen elég, hogy az egész napos monitorbámulás után hazaesek és az az első dolgom, hogy bekapcsolom a számítógépet, hogy veled beszélgessek egy fél órát skype-on.
- Tudom, kislányom.
- Akkor ne mondogasd! Örülök, hogy letettem a munkát. Minden nap csak a hajtás! Alig, hogy lefekszem, már kelhetek is fel. Elegem van!!
- Nem gondoltad meg magad? Holnap még felszálhatnál egy vonatra. Megnéztem neked, délben és kettőkor is indul egy. Délután már itthon is lehetnél. Sütöttem bejglit. És a kedvencedet is a lúdláb szeletet. Vettem egy kis fát a vásártéren, feldíszítettem neked. Úgy várlak haza, kislányom.
- Nem lehet, már ezerszer megmondtam! Négy órát utazni oda, négy órát vissza, ráadásul holnap szenteste, biztosan tele lesznek a vonatok, nem bírom a tömeget. Ráadásul holnap is bemegyek dolgozni. És mi lesz, ha az ünnepek alatt romlik el valami? Onnan, hogyan tudok bemenni a céghez, mi? Miért nem jössz inkább te?
- Tudod, hogy az állatokat nem hagyhatom itt. Picur is úgy vár, képzeld, minden cipőkopogásra kifut a kapuhoz, hátha te jöttél meg!
- Idén nem lehet, értsd meg. Talán jövőre. Félre kell tennem minden pénzt, ha egyszer itt akarom hagyni ezt az albérletet.
- Megértelek, kislányom, hogyne értenélek meg. Tudom, hogy te mindig jól döntesz. Akkor talán elküldhetném neked a bejglit csomagban. Még nem késő...
- Nem kell, ne erőltesd magad! Már rendeltem bejglit a bejgli.hu-ról, karácsonyfát a karacsonyfak.hu-ról és ajándékot is neked az ajandekok.hu-ról.
- Nekem az lenne a legnagyobb ajándék kislányom, ha hazajönnél. Évente egyszer, ha látlak. Amióta apád meghalt két éve, egyedül vagyok. Nincs senkim csak te. Az ünnep csak veled ünnep...
- Értsd már meg végre, nem lehet! Alig négy éve dolgozom az irodában, muszáj bizonyítanom, hogy maradhassak és előléptessenek! Nem vehetek ki szabadságot, nem törődhetek a gyengeségeimmel, most a karrieremre kell koncentrálnom! Majd néhány év múlva már lesz időm pihenni is, akkor majd gyakrabban megyek. Egyszerűen nem hiszem el, hogy nem érted meg, mi a jó nekem!
...
- Anyuci?
- Igen, kislányom?
- Ugye, azért tudod, hogy szeretlek?
- Tudom.
- És ugye, holnap is fellépsz majd egy kicsit beszélgetni?
- Hát, persze, kislányom. Én mindig itt leszek neked, ha szükséged lesz rám.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése