2013. május 5., vasárnap

Gondolathármas: a címekről

Ahogy talán már megszokhattátok, újra jelentkezik Fanni, Ica és Viki, a Könyvmolyképző Kiadó három friss írója, közös rovatukkal, a Gondolathármassal. Fanni javaslatára ez alkalommal a címek választásáról, megtalálásáról írunk nektek. Ha az én bejegyzésemet elolvastátok, látogassatok el Helena Silence és Kemese Fanni blogjára is!
http://helenasilence.blogspot.com
http://kemesefanni.blogspot.com



Cím nélkül


A jó cím már pedig elengedhetetlen. (Ahogy a jó írói (ál)név és a borító sem hanyagolható el.) Ez a három dolog ugyanis, ami először megfogja az olvasót, az ajánlás, a fülszöveg, a tartalom és minden más csak ezután következhet. Ezért a borító és az írói nevünk mellett vagy még inkább előtt, a legfontosabb a cím megtalálása. Mert hogy megvan az, valahol biztosan, de nem a mi fejünkben. Keressük és kutatjuk, mert sok múlik ezen, hiszen ezt a nevet az elkövetkezendő hónapokban, években több ezerszer fogjuk kimondani, leírni. Nem jó választás például a Carl Siegfried, avagy a római birodalom tündöklése a huszadik század második felének függvényében a posztmodernitás szemével. Mire kimondjuk, pont lement a Nap… A címválasztásnál nagyon könnyű hibába esni, nem ez az egyetlen pont, ahol elvérezhetünk.
A szív, A szerelem, A csalódás sem a legjobb választás, túl semmitmondóak, ez szinte minden regényben megtalálható, nem tudunk meg semmit a történetről, nem csábít el minket. A közhelyeket is érdemes kerülni: Az élet sója, A szerelem diadala és a Csókok tengere. Lehet, hogy amúgy irodalmi Nobel-díjas történetet írtál, de a címmel agyonütöd az egész sztorit. Ha például Kertész Imre a Sorstalanság helyett a Egy zsidó fiú a lágerben címet adja, nem biztos, hogy ekkora sikert ér el a könyvével.

Szeretem az olyan címeket, amelyek nem utalnak a könyv történetére közvetlenül, inkább a hangulatára, ilyen például az Alkonyat vagy az Elfújta a szél. Vagy amikor egy jelképet ragadunk ki a történetből: Szabó Magda Az őz című regénye nem egy természetrajz az erdő vadjairól, hanem egy szeretetet mindenféleképpen nélkülöző nőről szól, akinek a boldogtalanságát és a szeretet utáni sóvárgását szimbolizálja az őz, amelyet mindig irigyelt az osztálytársától, annyira, hogy inkább ellopta és elpusztította, minthogy másé legyen.

Azokat a könyveket, amelyeknek egy név (személynév vagy helységnév) van a címében, mindig sokkal fontosabb a történeten túl a jelzett személy vagy a földrajzi hely. Mondjuk a Doktor Zsivágó vagy a Jane Eyre is egy jellemfejlődésről (többek között) szóló regény. Kemese Fanni regénye, A napszemű Pippa Kenn is ehhez a kategóriához tartozik, annyival megspékelve a dolgot, hogy a napszemű jelzőtől felkapja a fejét az olvasó: az meg milyen? Máris elértük, hogy belelapozzon a könyvbe. Helena Silence Enigmája arról a házról kapta a nevét, amiben Lena menedékre talál. Ez a ház és persze az ehhez kapcsolódó különleges erő a regény központi témája és problematikája is egyben. (Az egyik legjobb cím, amivel a Könyvmolyképző Kiadónál találkoztam, a Tizenhárom okom volt. Ezernyi kérdés merül fel bennem a hallatán.) Mindkettőt jó választásnak tartom, mert nemcsak frappánsak és egyediek, de felkeltik a kíváncsiságot. És itt el is jutottunk a lényeghez, hiszen ez a cím legfőbb szerepe: a figyelemfelkeltés.

Nem akarok irodalomelméleti vagy kreatív írás órát, inkább elmondom azt, én hogyan adok címet az írásaimnak. A Szívritmuszavar címe azonnal megvolt, kiugrott a fejemből, maradt is, mindig így beszéltem róla, furcsa lett volna, ha kérte volna a kiadó, nevezzem át. A cím egyébként egy jelenet alapján jutott eszembe, ahol a lány egy szívritmuszavarral magyarázza az őrült dobogást, ami majdnem felszakítja a mellkasát. A szívritmuszavar egy létező betegség, nekem is ilyenem van, szerencsére nem súlyos, teljesen együtt lehet élni vele, ha enyhe, gyógyszeres kezelést sem igényel. De a szívritmuszavar a valós élettani jelentésen túl egy szimbolika is egyben: a szív, mint a szerelem jelképe, hiszen a vágy érzésére hevesebben dobog vagy éppen úgy érezzük, kihagy. Maga  a ritmus a lány életére felel, hiszen eddig azonos ritmusban, kiszámíthatóan telt az élete, aztán jött a fiú. Na, igen, ő volt a zavar!

Szeretem, ha egy cím többet mond a szó egyszeri jelentésénél, ha van mögöttes tartalom, ami nem biztos, hogy az olvasó számára azonnal egyértelmű és megfejthető, van, hogy csak a könyv végén nyeri el új értelmét. Egyfajta rejtvény, vagy hogy maradjunk az irodalomnál, szinte már-már vers mögöttes tartalommal.  A Szívritmuszavar folytatásához is ilyen címet keresek, több jelölt is van, de a győztest még nem találtam meg… Továbbra is várom az ötleteket, talán akkor majd könnyebb lesz, ha kerülnek fel részletek a könyvből, de ez majd csak a szerkesztés után lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése